2015. szeptember 28., hétfő

Tizennegyedik ecsetvonás - Váratlan esemény


Sziasztok!
Hétfő van :D ami az új időszámítás miatt azt jelenti, hogy új fejezet, legalábbis addig, amíg a net megjavul ( ><" nem elég, hogy a laptop kijelzője tönktre ment, és csak telefonról tudok bejelentkezni, de még ez is) Szóval addig az iskolából köszöntelek titeket. Reméljük elnyeri a tetszéseteket ez a fejezet. Kicsit bizonytalan vagyok vele kapcsolatban, de azért remélem jó. Egy valamit elárulok, a fejezetben van egy olyan jelenet, amit előben látunk és az ihlette meg ezt a részecskét. Írjátok meg a véleményeteket, pippáljatok. Van egy különlegesen jó hírem, az extra fejezet már javában íródik, Aoi próbál vele sietni :) Mindegy, nem csacsogok itt tovább ^^ Jó olvasást mindenkinek.









Brian szemszöge:

A temetés óta már egy hónap is eltelt. Azóta minden kezd visszatérni a régi kerékvágásba. Jack egyre többet mosolyodik el valamin, a fiúk már nem sajnálják annyira, hogy nem tudják mit mondjanak, és a legfontosabb, hogy újra kezdünk megbarátkozni Kyle-jal. Hamar megbocsátottam neki, ez tény és való... Pár napig voltunk rosszban, mellesleg kész örökké valóságnak tűnt. Ráadásul a temetés eléggé felkavart annyira, hogy elgondolkozzam: érdemes haragudni rá? A válasz egyértelmű, mégis kell egy kis idő, míg olyannyira meg fogok benne bízni, mint ezelőtt. Azt is eldöntöttem, hogy nem fogok totálisan oda lenni érte, ha észre vesz, akkor észre, ha meg nem, akkor nem.

- Milyen lett? - mutatta felém Jack a mandaláját. Egy ideje az egyik üres terembe gyakoroltuk a mandala készítés "fortélyait."

- Nem rossz - mosolyogtam rá biztatóan, majd enyémet felé tartva, megismélteltem kérdését.

- Dettó - tolta ki rám a nyelvét. Tekintete hirtelen az ablakra kuszott, előtte ment el Harry a legújabb barátnőjével, ha jól láttam, Charlotte-tal. - Szóval igaz a pletyka. - Örömmel fogadta el a tényt, hogy amit ő maga terjeszt, igaz.

Ezek után mondja valaki, hogy szavahihetetlen!  Odafutott az ablakhoz, kinyitotta azt, majd azon kissé kihajolva  a nem messze sétáló párnak kiálltott.

- Hős szerelmesek! - kacagott magába. - Rózsát nem kértek?
Hiába próbált szekálodni, a sálas rá se hederített. Aminek az lett a következménye, hogy helyére visszaülve szidta őket. Nem nagyon figyeltem rá, éppen rajzoltam a mandalámat. Elképzeléseim szerint közepén lesz egy ősi növényábra, majd egyre kifelé különfajta ősi motívumokkal díszítem.

- Figyelsz te rám egyáltalán? - csapta tenyerét a rajz lapomra.

Mégis hogy meri? Én sem csapkodom az ő alkotásait, akkor ő se tegye! De jól van, ezentúl nem dicsérem meg egyetlen festményét sem. Ha már itt tartunk, el kell, hogy mondjam, elég szépen fest, megvan hozzá a tehetsége, de sajnos az nem elég! Alig gyakorol, esküszöm, ha én nem lennék, nem fejlődött volna, annyit amennyit. Erre ez a hála?!
- Igen - sepertem le csubakka méretű tenyerét -, szerintem is szemét dolog volt  részéről.
Bólintott, aztán egy arasznyival közelebb ült hozzám, megkocogtatta a vállam. Ahj, sose fogok végezni. Türelmetlenül ránéztem, azt akartam, mondja már gyorsan, hiszen, nem érek rá egész nap!
- Holnap lesz Charlotte bulija!

- Nagy ügy - folytattam teendőmet -, minden évben akkor van, és igen, elmegyünk, pont úgy, ahogy mindig is.

- Ó, igen? - nevetett fel. Úgy tűnt, Harry-t nem tudta szekálni, akkor majd engem fog. - Nem félsz, hogy meg fog ismétlődni a tavalyi eset?

Mindketten tudtuk, miről beszél, az én kis vallomásomról. Bár részeg voltam, emlékeztem minden pillanatára, az az éjszaka egy életre belevésődött az emlékezetembe. Grafitomat félretettem, ez a téma nekem túlságosan rosszul esett, már épp védekeztem volna, mikor újra megszólalt: - Tudja, Brian, ő nem volt részeg! Mindenre emlékszik.

- Nem hiszek neked - álltam fel, hogy kimehessek. - Hagyj...

Folyosóra kilépve a szokásos látvány fogadott. Csürhe, csürhe mindenhol. Mégis miért nem tudnak valahová leülni? Nem, nekik állniuk kell, csakhogy mindenki lássa milyen sokan vannak, na meg, ha nevetnek, akkor láthassa a fél suli. Idegesítenek az emberek, ennél márcsak az a rosszabb, mikor valaki erőltetten nevet, amolyan lóügetést hallatatt. Fiúkat meglátva megörültem, fura volt mert a boksz előtt álltak, de ahogy közelebb értem hozzájuk, látható volt, hogy veszekedtek.

- Most mondom el utoljára, ez a mi helyünk, el lehet innen menni! - Armin kissé frusztráltnak tűnt, mivel nem hallgattak rá az Ian fajta kutyák, ezért Kyle-ra nézve bólintott egyet, majd megragatta a kék pólós srác pólóját és kihúzta őt onnan. Többiekkel nem volt erőszakos, egyszerűen leült a kirántott fiú helyére.

- Megyünk - szólalt meg egy kisebb kis Jack hasomás, mármint hajszint illetőleg.

Nem tudtam, mi volt ez a hirtelen visszavonulás, szerintem nem akartak tovább veszekedni, bár a fiúk váltig állítják, beijedtek. Na persze, majd pont tőlük. Elkezdtem az előttem lévő srácot szugerálni. Alig egy hónapja békültünk ki, de még mindig kétejeim voltak. Vajon jól döntöttem? Tényleg emlékzne a tavalyi bulira? De akkor hazudott nekem! Nem hiszem el, hogy ez a barom állandóan átver. Pár hete nagyon kedves mindenkivel, egy rossz szót sem lehetett tőle hallani, valamiben biztos szántikál. De mibe? Az is ellenem irányulna? Vagy lehet, hogy nincs semmi csak meg akar változni. Igen, biztos így van, nem kéne a szöszinek hinnem. Mikor épp Jack jutott az eszembe, akkor ült be pont mellém, mellékesen direkt úgy, hogy halkan rá tudjon kérdezni, na megkérdezted.

- Kyle, emlékszel milyen jó volt a tavalyi buli Charlotte-nál? - kérdezett rá ő, meglepődtem, értettem én, hogy oda van baratomért, de azért ne akarjon már direkt feszültséget gerjeszteni köztünk!

- Nem nagyon - igazította meg hosszú ujjú pólójának ujját. Zavart volt, látványosan kerülte a tekintetem. Amit csak akkor tesz, ha olyanról hazudik, ami bántja! Máskor szemrebbenés nélkül képes belehazudni a szemembe, de azért nála is vannak olyan témák, amik a gyengéi.

Eldöntöttem, most az egyszer nyugodt leszek és megnézem, mi is sül ki ebből az egészből. A helyzet az, hogy már nagyon untam a drámát, mindig ugyanaz, összeveszünk, kibékülünk, aztán ismétlődik újra és újra. És ez már harmadik éve. Stratégiát kellett válltanom, bár morcossá tett a tudat, miszerint mindvégig tudott róla, mégis új lehetőséget láttam benne. Ma vissza fog utasítani! Akkor legalább végre valahára túl léphetnék rajta. Azt hittem, könnyen sikerülni fog. De tévedtem, mire kiötlöttem zseniális tervem ő felállt, állítólag dolga volt. De mi? A kötelező óráknak már rég vége, anyagozás meg csak kedden és szerdán van.

- Hová ment? - A kérdés csak úgy kibukkott belőlem, nem mintha vissza akartam volna magam fogni, de olyan élesen hangzott ez a mondat.

- Nem tudom - keresgélt a hátitáskájában valamit Blaine. - Biztos randija van vagy tudom is én.
Randija?! Kivel? - kattogott az agyam.

 Próbáltam visszaemlékezni, mondott-e valami hasonló dolgot. Vagy egyáltalán mesélt-e valakiről. De semmi. Egy árva szót sem említett semmiféle találkozóról.
Jack, ahogy nemrégiben tette, akkor is közel hajolt hozzám, majd tovább húzta az idegeimet. Ó, mondd istenem én mért nem lehetek olyan halál nyugodt, mint az én drága lb-m? Tudod, olyan kőszívű!

- Lesd ki kivel van, na, tudom hogy látni akarod az ellenfeled!

- Hagyj már békén! - förmedtem rá. - Ha netalántán össze is vesznénk, akkor sem fog veled összejönni, hiába áskálodsz!

Na igen, körülöttem lévő fiúk szája mind tátva maradt. Elég bunkó voltam, de ő kezdte, ki mondta, hogy szóljon bele a magánéletembe? Ne akarjon mindent úgy alakítani, ahogy neki jó. Nem, azt nem engedem - néztem rá gonoszan. Ó, a fenébe a hülye taktika váltással, nekem az nem megy, túl heves mérsékletű vagyok - ezzel a gondolattal türtem keményen bajtársaim pillantását. Nem voltunk mindannyian a bokszban, csupán négyen. A másik kettő mást csinált. Például ez a Harry gyerek márvagy öt perce köszönt a barátnőjétől, Kyle meg... Hát ő róla nem tudtam semmit. Utáltam hogy kedves lett, csak arra tudtam gondolni, mikor változik végre vissza a pimasz úrrá? Hiába békültünk ki, nem érzetem azt a csodálatos megnyugvást, mint mikor itt ül köztünk és malacul röhög a "poénos" csávonkon. Akkor jöttem rá, bármennyire is idegesítő és bunkó néha, attól még igazán fontos nekem. Azért félre értés ne essék, eddig is tudtam hogy fontos, de akkor ott úgy tűnt, mintha valami új dolgot fedeztek volna fel.

- Nem hagylak - vágott vissza a szöszi -, tudod, szánalmas, hogy mennyire imádod őt, helyettem, inkább neked kéne észrevenni, soha egy ujjal se érne hozzád, elvégre azt is tudja, hogy szereted.

- Elég! - Már épp megszólaltam volna, mikor Armin megszólalt. - Nem érdekel, hogy mindketten férfit szerettek, az sem ha Kyle az, de az már kurvára bosszant, ha emiatt van rossz hangulat. Szólval - adott egy zsepkendőt oda Blaine-nek -két választásotok van, vagy befogjátok, vagy normálisan elbeszélgettek. Értve vagyok? - kissé parancsnokosan hangzott, de azért mindketten bólintottunk.
Igaza volt, felesleges egy fiún veszekedni. Néha annyira felnőttesen tud viselkedni. Köztünk ő a legkomolyabb és a legkedvesebb. Ránéztem a szöszire, akkora már minden indulatom elszállt.

- Sajnálom - suttogtam. Elmosolyodott, majd ő is bocsánatot kért. Végül aztán úgy döntöttünk, nem fogunk versengleni.

- Hogysmit? - csusszant be közénk egy barna sálas gyerek, nyakán lévő tárgyat megigazítva megnézte azt, amit Blaine nyújtott neki. Egy zsepkendő volt.

- Mi jól vagyunk - hajtotta ki a zsepit –,  de te, te nem, na gyere töröld le a könnyeidet.

- Barom - nevetett fel. Elvette tőle és a poén érdekében a száraz szemét törölgette vele. Nem normálisak, jó értelembe, egy kicsit jobb kedvem lett tőlük.

- Mennem kell - álltam végül fel -, meg kell látogatnom az öcsémet.

Alig megyek át hozzá a suliba, biztos rosszul esik neki, épp ezért döntöttem úgy, ahogy. Elindultam a kolesz felé, ami valljuk be nem volt messze, múlt hónapban visszakaptuk a régi lakhelyünket, szóval mondhatni az iskola mellett van. Vagy az iskola maga, sose tudtam eldönteni, a harmadik emeletről  lehet odatalálni, ott egy hosszú folyosó köti össze a két épületet. Vicces volt az a nap, mikor visszajöhettünk. Mindenki azonnal elindult, csomagjaikat vagy kézben, vagy földön húzták, és úgy siettek. Idióták, azt hitték majd ők választanak szobát. Na nem... Mr. Chaster sose benne bele, sajnos. Pedig én is ugyan olyan hülye voltam aznap, mint a többiek. Kyle-al rohantunk, mintha az életünk múlna rajta. Végül aztán mire odaértünk ki volt osztva melyik szoba kié. Azt kaptuk meg, ahol ezelőtt is voltunk. Nem sajnáltam a dolgot, szerettem itt tölteni hétköznapjaim délutánját, kellemes hangulatot árasztott. De drága szobatársam nem volt elegedet, ő a szembe lévőt akarta, állítása szerint az nagyobb. Végig hallgattam panaszáradatát és csak arra tudtam gondolni, hál isten, hogy nem cserélték fel ki-kivel legyen egy helyiségben. Amíg minderre visszagondoltam Eli szobájához is értem.

- Kit, kop, kitti-kop - próbáltam illusztrálni egy kopogást, lusta voltam a kezemet a fának verni.

- Gyere be! - Ez az! Tudtam, hogy beenged, egyedül én vagyok, aki így szokott, mármint mikor jövök hozzá, bejönni.

- Mi jót csinálsz? - érdeklődtem a háta mögé sompolyogva. Festett, micsoda meglepetés, ha tehetné örökre azt csinálná.

- Festek - válaszolt azzal a szokásos unott nemtörödőm hanglejtésén -, ha csak azért jöttél, hogy megkérdezd, igazak e a pletykák, akkor igen, azok, és most ha nem haragszol, nem érek rá - vett ki a dobozából még egy ecsetet.

- Hmm... - Nem tudtam mit mondjak. Mi baja van? Fura volt, vagy mindig is ilyen lett volna? Mindegy, nem törtem magam rajt sokáig, úgyis tudtam, neki egyedül az a tájkép fontos, amit mázolt.

Fogtam magam és kimentem, nem tudom miért vagy hogyan, de újra az a kérdés koválygott a fejembe "vajon tudja?" Utáltam ezt, ha épp nem gondoltam semmire, valahogy a végére mindig Kyle-on gondolkoztam. Mintha direkt csinálná az agyam, most is biztos röhög rajtam, amiért ilyen esetlen vagyok. Képtelen vagyok így elfelejteni! Ő a legjobb barátom, nem szerethetem... Hiába az elmúlt két év, mi akkor is csak barátok maradunk. Még egy ideig siránkoztam tragikus sorsom miatt, majd eldöntöttem. Túl fogok rajta lépni! Csak azt kell elérnem nála, hogy visszautasítson.
Ezzel a lendülettel indultam neki a megkereséséhez, az anyagozás teremben találtam rá. Azt mondta meg kell csinálnia a házit, hagyjam most. De nem hagytam, abból nem eszik! Jól jött a heves vérmérsékletem, amiatt nem voltam képes feladni.

- Elismétlem negyedszerre is, hátha válaszolsz rá! Tudom, hogy emlékszel a bulira!

- Ahj - lépett le a pedálról, ezzel megállítva vázájának körbe-körbe mozgását -, nem emlékszem! Kit érdekel egyáltalán mi történt akkor? Egy éve annak már.

Felállt, engem kikerülve a csaphoz nyúlt, megmosta a kezét, megtörölte, majd egy mozdulattal leakasztotta a kabátját a fogasról, felvette azt és szó nélkül kiviharzott. Mit menekül?! Úgyis elkapom - rántottam fel az ajtót, azután uccu neki utána futottam. Túl gyors... Már a suliból is kiért, buszmegálló felé tartott, ahol épp akkor állt meg egy busz. Na nem kiscsibém! Oda nem szállsz fel! Próbáltam gyorsítani a tempón, de nem sikerült, felszállt. Elvesztettem, a fenébe. Még azt sem néztem meg, melyik busz volt az. Argg, esküszöm kinyirom ezt a gyökérzetet!

- Mihez kezdjek?- kezdtem el sétálni a busz irányába, amerre ment. - Nem hiszem már el - rugdostam magam előtt a kavicsokat, mígnem az egyik rá nem pantant egy kölcsönözhető biciklire.

- Ez az! - Gyorsan a fehér kérekpárokhoz futottam, bedobtam a megfelelő bankjegyet és már tekertem is.
Nem menekülsz! Muhaha - hajtottam, csak azt nem tudtam hová, egy pillanatra megálltam, majd elindultam. Nem érdekelt már semmi, a cél az volt, hogy megtaláljam! Így hát mire végigjártam a kerületet, megtaláltam a Trafager téren, na jó az már egy másik kerületben volt, de egy próbát megért. És megtaláltam! A hotdogos pultnál álldogált és beszélgetet. Nekem itt telt be a pohár. Jó ízűen nevetgélt a szőke cicababával, miközben én megtettem érte vagy húsz kilométert.

- Hello - könyököltem a pultra -, egy hotdogot, köszi.

- Hogyhogy itt vagy? - nyúlt a kólás italáért Kyle, mintha mi sem történt volna.

- Azt akarom, hogy valld be, emlékszel! Ne hazudj, kérlek.

- Nem tudom, miről beszélsz - lökte el magát a pulttól. Már megint menekülni akart.

- Miért nem lehet elmondani az igazat? - ordítottam akkorra már az arcába. A pult mögött lévő csajszi meglepődött, de leszartam, idegesített, hogy itt van.

- Jól van na, emlékszem... - Már megint nem nézett rám. Ezzel üldöz a sírba! Megragadtam az állát és magamfelé fordítottam.

- Utasíts vissza, most!

Nem tudom, mi játszhatott le a fejében, de azt hiszem abban a pillanatban kaptam vissza a régi haveromat. Pimaszul elmosolyodott, mint aki fölényben van, majd azt mondta: - Valld be nekem újra! - Szeme csillogott az ötlettől, különös volt, mintha belül boldog lenne. Ha ezt akarja, akkor megkapja!

- Szeretlek.

- Ez így nem jó - csüggedten a pultra dőlt -, úgy csináld, hogy hozzol nekem virágot.

- És még én vagyok a dráma király - dühöngtem, mikor a csaj odanyújtott egy cserepes zöld növényt, nem érdekelt, hogy ronda, megteszi. - Szóval... - Itt elakadt a hangom, az előbb olyan bátran ki tudtam mondani, de akkor Kyle íriszei mélyen rámnéztek. - Szeretlek! - Döcögösen, de sikerült.

- Nem - csattant fel ismét. - "Szerelmes vagyok beléd, Kyle" ezt kell mondanod!

- Ugye csak viccelsz? - Meg tudtam volna ölni, még olyan helyzetben is képes volt poénra venni az egészet, de mivel a célom miatt ki kellett mondanom, vettem egy mély levegőt és a fogaim között szürtem ki a szavakat .- Szerelmes vagyok beléd, Kyle. - A növényt a meghatodotságott játszó fiúnak nyújtottam.

- Ez gyönyörű volt, most pedig menjünk, elmúlt már takaródó.

- Nem felejtettél el valamit? - állítottam meg a vállánál fogva.

- Nem - tolta ki a nyelvét, majd a földre ejtett biciklimért ment.

- De mért? - vettem el tőle, mielőtt elment volna vele. - Megegyeztünk. - Elindultam lassan mellettem pedig ő sétált. Hangulatos volt, mintha csak mi ketten lennék egész Londonba, majd megkért, hogy álljak meg egy pillanatra.

- Azért mert nem akarom - nézett a földre -, azt szeretném, ha holnap eljönnél velem moziba.

- Te most randira hívtál? - döbbentem le.

- Igen - nézett rám mosolyogva -, arra gondoltam, tehetünk az ügy érdekében egy próbát.

- Igen? - hajoltam hozzá le, átszállt rám a pimaszsága, és ezzel is magyarázható a következő tettem. Egyszerűen odahajoltam hozzá és  megcsókoltam. Igen! Meg mertem tenni, ó, hogy én mennyire vágytam már ezekre az ajkakra. Nagy meglepetésemre visszacsókolt, de sajnos egy autó épp akkor ment el mellettünk, aki ránk dudállt ezért szét kellett vállnunk.

- Menjünk - indult el.

- Rendben. - Boldog voltam, nagyon is. De akkor hirtelen az utca lámpák fényében látható volt, ahogy beindult a hóesés. Ettől csak még boldogabb lettem, elvégre együtt töltöm vele, az első hóesést.

Kérdéseink:
1, Ki tud mandalát festeni, rajzolni, vagy máshogy elkészíteni?
2, Mi a véleményetek Jack viselkedéséről? Szerintetek is feszültséget akar gerjeszteni?
3, Kyle, szerintetek mikor dönthette el, hogy meg kéne próbálniuk?
4, Mit vártok a következő fejezettől?
5, Ide bármit, amit még el szeretnétek mondani.

2 megjegyzés:

  1. Helló!
    1. Úgy hidjétek el nekem, hogy én próbálkoztam és régen még volt annyi türelmem, hogy ki tudjam szinezni, de mostanra már az sincs, és valamilyen szinen tudok, ( körző pls) :D
    2. Nem ő csak szimplán idegesítő. Menjen ki a képből... :D Na jó van, nem kell, de biztos, hogy fezültséget akar kelteni. :P
    3. Soha... Hazudik, szerintem.. nem tudom miért, de én nem hiszem el, hogy tényleg ezt gondolja.
    4. Mivel azt mondtam nem igaz, ezért valami nyálcsorgatóan romantikusat, és a végén jön a bum bum. *magyarázásötösüljle*
    5. Nekem ahhoz nem kell külön pont, köszönöm :D Én anélkül is megirom, de nem baj, kihasználjuk. :D
    Brian nagyon sokat kérdezget magától, ami nem tudom, hogy nála ilyen zavarodotság van- e vagy direkt csinálja, de nála elfogadom. És Briannek teljesen igaza van :D Kérjük vissza a Pimasz úr Kyleunkat :D Jack hasonmásxd azért remélem neki több esze van, és ha igen akkor majd barátkozunk vele ( vagyis én)
    Üdvözlettel
    Egy lány aki mindjárt bealszik a földrajz füzetével a fején

    VálaszTörlés
  2. Salu!

    1.) Szívem, drága lelkem, mandalát szabad kézzel rajolunk :"D
    2.) Ezért a szőke démon haragjával kell megküzdened xD *^*
    3.) Majd kiderül :D
    4.) Öm, rendben xD

    Tanulás kzben olvasni xD kafa :"D

    VálaszTörlés