Ötödik ecsetvonás - Vigyázz, Hunster, még a végén újra belém szeretsz!

Sziasztok! Még kedd van, nem múlt éjfél, úgyhogy új fejezet :D Most ezt kivételesen ajánlom valakinek: Kidlei, olvasd örömmel, bocsi, ősz van náluk, nem mehetnek tengerpartra :( 

Klye szemszöge

Kabátzsebem mélyéről előhalásztam a fémdobozom, amiben a cigarettát tárolom. Kinyitottam, kivettem belőle az utolsó szálat is, majd nadrágzsebemből kicsempészve az öngyújtóm, rágyújtottam. Ajkaim közé helyeztem a cigit, dzsekim belső zsebébe visszasüllyesztettem a tárgyakat, majd a nyugtatómnak a végét megfogva beleszívtam, kivettem a számból, aztán kifújtam a füstöt. Körbe néztem a zord tájon; kerestem valakit. Pontosabban randevúm, vagy mim volna Jackkel, együtt ebédelnénk, de ő egyelőre láthatáron sem volt. Mondtam neki, hogy a dohányzó-helyemen fogom várni, azt mondta, oké. Vajon nem tudná, hogy az itt van a bokrok között? Újból beleszívtam a cigaretta szálba, lehamuztam a földre, a dérre, ami természetesen tilos, de teszek rá. Fázom, ebédszünetnek fél óra múlva vége, de az a nyomorék még sehol! Tudja ám, kivel szórakozzon! Velem sokáig nem játszik, mert feltöröm az állkapcsát! – szívtam egy újabb slukkot. Ekkor valami mocorgást véltem fel balról, már megörültem, hogy a szöszi lesz az, de tévedtem. Az a személy pofátlankodott a területemre, akit most a hátam közepére sem kívántam; Brian. Barna bőrkabátja volt, fekete, szaggatott nadrágot és bakancsot viselt. Hová nyalta ki magát?

– Hát, te? – kérdezte meglepődve.

– Ezt én is kérdezhetném – válaszolom elképedve, amikor hirtelen megérkezik a szőkeség a fekete dzsekijében, szexi, sötétkék farmerjában és fehér kondijával. Na, és az a szürke fejébe húzhatós sapka, ami szinte fehér tincseit fedte... Miért ennyire dögösek a férfiak?! – szívtam bele újra a cigimbe.

– Bocsi, késtem – állt meg előttünk mosolyogva, majd az le is hervadt róla. Felváltva nézett hol rám, hol barátomra. Na, igen, kis köcsög, valamit elcsesztél. – Hát, te, Brian? – tért a lényegre. Huhu, lő és gól!

– Együtt eszünk, nem? – vonta fel a szemöldökét a barna hajú. Neki is megígérte...? Ó, hogy tegyem a szájába a köcsög szőkének!

– Jé, tényleg! – nevetett fel zavartan. – Tudtam ám, csak teszteltelek! – nevetett tovább, miközben Biranre mutogatott. Oké, ez beszívott!

– Akkor megyünk? – kérdezte Brian. Jack bólintott, és már indult is volna el, de szokásomhoz híven, közbe szóltam.

– Akkor én léptem... – sóhajtottam feltűnően csalódottan. Jack tett egy száznyolcvan fokos fordulatot a tengelye körül, és egyenesen a szemembe nézett. Jaj, de hülye vagy! Ne ennyire feltűnően, észre fogja venni!

– Velünk jöhetsz – mosolygott rám. Aha, szóval rájöttél, hogy rossz fát tettél a tűzre, cicabogaram. De nem, nem vagyok ilyen könnyen kapható.

– Nem akarok harmadik kerék lenni – sóhajtottam ismét.

– Dehogy, gyere csak! – intett a fejével Brian. Hozzá nem szóltam! Pff, emberek... Sosem értettem őket, nem hogy a férfiakat! Hozzájuk külön kézi szótár kellene.

– Ha te mondod! – szaladtam mellé. Elindultunk, természetesen azt sem tudtam, hová. De sajna a megérzésem beigazolódott; harmadik kerék lettem, akire nincs szükség. Nem, mintha nem szoktam már volna meg, de... Kicsit rosszul esik, nem tehetek róla. Azonnal abba kell hagynom ezt a negatív gondolkodást! Nekem bosszút kell állnom ezeken a nyomorultakon, nincs időm búslakodni!

– Hová megyünk? – zavartam meg a nyálazásukat.

– Meglepi – kacsintott rám Jack, amit Brian szerencsére nem vett rossz néven. Nem is erőltettem tovább a dolgot, úgysem fogja elmondani. Barátom az út további részében valami új kiállításról dumált, amire elment az öccsével. Ah, én is úgy elmentem volna velük! És akkor talán elcsábítottam volna Eliot drágát! – ábrándoztam, amikor megérkeztünk egy kávéházba. Ez most komoly? Legfeljebb négy csillagos étterembe kellett volna hoznia! Na, mindegy, ez is megteszi – gondoltam sóhajtva, miközben bementünk a helyiségbe. Briant elküldtük, hogy rendeljen mindannyiunknak, amíg mi keresünk helyet.

– Te agyra esett! – kezdtem el egyből szidni a szöszit. Helyet foglalt velem szemben, és levette a kabátját, amit a széke háttámlájára terített.

- Ne haragudj, teljesen kiment a fejemből - mondta sajnálkozva. Na, nem kis apám, én ezt nem veszem be! Nem most jöttem le a falvédőről, szóval nekem ezt nem adja be!

- Mit? Engem vagy Briant? - dőltem előre, és tárgyilagosan kitámasztottam a fejem az asztalon.

- Természetesen Briant - mosolygott rám. Ez miért olyan természetes? Azt hittem, ő élete szerelme, én meg vagyok, aki jól kielégíti.

- Ez így van, vagy tudod, hogy mit akarok hallani? - tettem fel ismét egy keresztkérdést, de erre már nem tudott válaszolni, mivel cicus visszatért. Letette elém a kávét, szerelme elé a teát, és a szabad helyre leült.

- Mi a téma? - tört le egy darabot a kakaós csigájából. Megvontam a vállam, és beleittam a feketémbe. Imádom így inni a kávét, így remekül érzek minden aromát, ám drága barátomat valahogy le kell ráznom...

- Ebbe a kávéban nincs cukor - fintorogtam.

- Mert feketén szereted - vágta rá. Basszus, túl jól ismer!

- De most nagyon keserű, hozz nekem cukrot - utasítottam. Hörgött egyet, felállt, és visszament a rendelő pulthoz.

- Várom a válaszod - néztem a szöszire.

- Hagyjuk, nem fogok veled veszekedni - ivott bele a teájába, mire én rácsaptam az asztalra. Kezd idegesíteni! - néztem még mindig őt.

- Nem veszekszem, csupán érdekel a dolog - dőltem hátra, mivel már néztek az előbbi kirohanásom miatt.

- Tudod, hogy szeretlek - mosolygott rám csábosan, mire vágtam egy undorodó pofát. Engem ne szeressen egy szőke pióca!

- Nem, te nem engem szeretsz, te a hátsóm szereted - adtam tudtára, hogy tévhitek közt él. Megrántotta a vállát, és ismét beleivott a teájába. Nem válaszolt, barátom visszatért a cukorral.

- Nesze - dobott a kávémba három kockacukrot, még fel is keverte nekem, majd leült. - Így jó lesz a királyfinak? - kérdezte cinikusan. Nya, ő a hercegem, akkor nem lehetek királyfi!

- Tökéletes lesz, Hercegem - küldtem neki egy csókot. Meg nem kóstolom én ezt a löttyöt! Olyan édes lehet, mint a kis chibik. Rám mosolygott, majd szerelme felé fordult, és beszélgetni kezdtek. Igen, ismét harmadik kerék vagyok. Nem, egyáltalán nem zavar, legyenek egymásé, de akkor engem nem kellett volna hívni. Ránéztem Brianre, boldogan nevetgélt... Jackkel... Tényleg képes vagyok én erre? Arra, hogy tönkre akarom tenni a legjobb barátomat... Azt a személyt, akire az egész világon számíthatok, csak rá. Komolyan ennyire szívtelen volnék? Ennyire kegyetlen és kétszínű?! Nem, nem teszem meg vele, nem tehetem meg. Igaz, átvert, de ekkora bosszút nem érdemel. Köcsög vagyok, ennyi.

- Én mentem - tettem le a pénzt az asztalra, majd távoztam. Fogadjunk, utánam sem jön egyik sem... Nem, mintha azt várnám el, de tudom, hogy észre sem vette egyik sem, hogy valami böki a csőröm.

- Kyle! - szaladt utánam Brian. Megtorpantam. Hihetetlen! Utánam jött! - fordultam meg boldogan. - Végre... - ért be engem. Fújt egyet, majd a vállamra tette a kezét, és mélyen a szemembe nézett. - Gond van? Ma olyan furcsa vagy...

Rá mosolyogtam. Ki lenne a legjobb barátom, ha nem ő? Úgy imádom ilyenkor!

- Utálom Jacket - indultam el ismét. Felnevetett.

- Valami új? - vigyorgott. Megráztam a fejem, mást nem mondhatok neki, ez is sok volt.

- Talán még az, hogy... - meredtem el a zord tájon. Ránéztem barátomra, aki érdeklődve várta, hogy mit mondok, de nem mondtam semmit, csak odahajoltam hozzá, és megpusziltam. - Köszi - mosolyogtam rá édesen, mire ő láthatóan zavarba jött. Ekkor csípőből kiröhögtem és előre mentem. Vigyázz, Hunster, még a végén újra belém szeretsz!

Kérdéseink:

1.) Szerintetek kivel akart igazán elmenni randizni Jack? :D

2.)Kyle nagyon hisztis? 

3.) Szerintetek lesz következménye, hogy Brian otthagyta Jacket a kajáldában? És, ha igen, mi?