Harmadik ecsetvonás - Pajkos kis éjszaka

Sziasztok! Kedd, szóval új fejezet, ami végig Kyle szemszög :) ki, hogy örül ennek, azt nem tudjuk, de reméljük tetszeni fog nektek ez is :D 

Ui. írjatok megjegyzést, iratkozzatok fel és pipáljatok ^^ 

Kyle szemszöge

Elérkezett végre a péntek. Egész héten ezt a napot vártam, mivel holnap bulizni megyek az újdonsült „barátommal”, Jackkel. A hét a szokásosnál is lassabb és unalmasabb telt. Nem csináltunk semmit. Végig lustálkodtuk. De holnap végre kiadom minden felgyülemlett energiám.

Itt is vagyunk - álltam fel a buszon, hogy megnyomjam a leszállást jelző gombot, de Brian megelőzőt. Egy városrészen lakunk, a különbség csupán három utca. Kint tombolt az ősz, a szél fújdogálta a leeső leveleket, miközben kellemes idő volt. Szeretem az őszt, annyira szép.  Ránéztem Brianre, aki egy ideje valamit beszélt hozzám, ha jól értettem, akkor a legutóbbi randevúját mesélte. Sétáltak blabla, beültek enni egy kajáldába, meg ilyen hülyeségek. Kit érdekel, hova mennek? Engem biztos nem, de mivel „jóban” vagyok mindkettővel magamra kell erőltetnem egy mosolyt.

- Tudod, már mit készítünk a modulzáróra? - váltottam témát, már nagyon untam azt hallgatni, mennyire édes Jack.

- Gondolkodtam, de nem jutott eszembe semmi, mostanában csak Jackre tudok gondolni bocsi.

- Jól van, majd kitalálom én - flegmáztam, és szó nélkül elindultam a másik irányba. Még sétálhatunk volna egy kis ideig, de inkább elmentem. Brian nagyon megváltozott, másról nem tud beszélni csak arról a gyerekről. Lassan olyan lesz, mint egy hisztis kiscsaj, akinek minden második szava „a pasim”, miért nem tud a fontos dolgokkal is foglalkozni? Például a vizsgával. Most találhatom ki én, hogy mit is készítsük. Eddig mindig ez a köcsög Jacklógójátimádóbarom találta ki. Vajon, ha engem faragnánk ki, azzal nyernénk? Tuti, nem kérdés. Az lenne a második Dávid-szobor. Már lelki szemeim előtt látom, ahogy szerte a világon a Dávid-szobor másolatokat lecserélik az én szobromra. Eszméletlen ötlet, de Brian nem menne bele, az elmúlt években többször is felhoztam már eme csodás ötletem. Állandóan az a válasza rá, hogy álmodozzak csak.

Percekkel később már a panelház előtt voltam. Gyorsan feltelefonáltam egy szomszédnak, hogy nyissa ki a főbejáratot, mert nem találom a kulcsot. Miután kinyitották megköszöntem, majd bementem a lakásba. Hideg van itt - csavartam fel a hőszabályzót húsz fokra, majd lepakoltam a cuccom, és nekiálltam csinálni magamnak kaját.

Meggyújtottam a gázt, ráraktam a serpenyőt, már csak azt kellett megvárnom, hogy felmelegedjen az olaj. Ameddig melegedett az, addig az összes szükséges fűszert előkészítettem. Mikor beletörtem a serpenyőbe a tojást, megrezgett a telefonom. Gyorsan sóztam-borsóztam, daraboltam fel szalonnát csíkokra, majd azt is rá szórtam, hozzá ízesítésként darabolt lila hagymát. Miután megsült, elzártam a gáztűzhelyt. Mivel utálok mosogatni, ezért az asztalra tettem egy tányéralátétet, a serpenyőt meg ráraktam. Leültem, és mielőtt elkezdtem volna megenni ezt a művet, amit készítettem, lefényképeztem, majd elküldtem Briannek. Észrevettem, hogy van egy olvasatlan üzenetem. Megnyitottam, a banktól jött, anyáék utaltak át pénzt. Minden hónapban küldenek legalább annyit, hogy a rezsire és kajára elég legyen. Kilencedikben, mikor megtudták, hogy meleg vagyok elköltöztek, messze. És, hogy ne szólják meg őket kényszerből küldenek pénzt, azt is csak addig, amíg suliba járok. Azt mondták, ahogy befejeztem az iskolát többet már nem küldenek. Nagyon hiányoznak, ez a lakás két szobás, az egyikben eredetileg anyáék aludtak, mikor még itt laktak. Ha bármit is kívánhatnék a világon az lenne, hogy újra együtt éljünk és várjanak rám minden hétvégén, mikor hazaérek. Hogy apa megkérdezze: mi történt a suliba? Vagy anya mosolyogva tegyen elém egy tányér főt kaját, és legyen valaki, akiknek lefekvés előtt szép álmokat kívánhatnék. Eszméletlen lenne, de ilyen úgyse történne soha, bármennyire is szeretném. Mindegy. Ehelyett inkább a holnapi bulin kéne agyalnom, és kipihenni magam.

Másnap délután keltem, ettem majd neki kezdtem a készülődésnek. Megfürödtem, belőttem a hajam, majd egy szűkített barna pólót és fehér nadrágot vettem fel. Esküszöm, ebben a cuccban úgy festek, akár egy páva gyerek. Tyűha, a hajamat fel kéne zselézni, hogy tényleg olyan legyek, vagy oldalra fésülni, de mivel mindenhol egyforma hosszúságú, ezért csak úgy állítottam, hogy mutasson valamit. Raktam magamra egy kis parfümöt, és elindultam a buliba, ahol találkozunk. Mikor odaértem, Jack a buli bejáratánál álldogált.

- Csá! - köszöntem oda neki.

- Kyle - mondta aggodalmasan -, talán mégsem kéne Brian nélkül bulizni, még elmondani is elfelejtettem, hogy ma bulizni megyek.

- Nyugi van, nem lesz baj, gyerünk, menjünk - néztem rá -, elvégre most ünnepeljük meg, hogy milyen jóban vagyunk.

- Igazad van, gyerünk. - Ezzel be is mentünk, azt mondta, hoz piát, addig is, én el is kezdem a tervem.

A disco közepébe sétáltam, ott kezdtem el táncolni. Ahj a fenébe, nélküle nem sikerül a bosszú, hol van már?! - néztem körbe. A fene, ez a gyerek, itt hagyott, és leállt beszélgetni a lányokkal.

- Bocsi - karoltam át hátulról a szöszit -, ő velem van, kopjatok le. - Jack mérgesen nézett rám, megvárta, míg elmennek a lányok, majd rám förmedt.

 - Ezt mért kellett?

- Azért mert - hajtottam le a fejem. Színlelés kezdődik.

- Mert? - tette karba a kezét. Elfelejtettem valamit, ami most jutott eszembe, kilencedikben Jack szerelmet vallott nekem, hogy én mekkora egy idióta vagyok. Nem kell csábítgatnom, hiszen önként fog belemenni. Mindketten tudjuk, hogy ezért utáljuk egymást annyira, én, azért mert egy éjszaka után elhagyott, ő meg azért mert... Igazából azt nem tudom, miért. Mindegy is, most nem ez a lényeg. Most újra élem a tavalyi éjszakát. Hmm, ha nő lennék, akkor már biztos, ribanc lennék.

- Ezért - karoltam át a nyakát, magamhoz húztam, majd incselkedve ránéztem.

- Ezt nem értem. – Éreztem, ahogy remeg az egész teste a félelemtől. Micsoda egy beszari egy ember...

- Ahj, már - hajoltam még közelebb hozzá, továbbá leheltem az ajkára egy gyengéd, apró puszit. Olyan rég éreztem az ajkait, utálom Jack szájízét. Igazából íze sincs, mert íztelen és száraz szája van. Fúj, inkább csókolnám Eliot ici-pici, édes ajkait, ami rózsaillatú, mivel ajakápolót használ, vagy a bátya ajkait, amit már egy éve kíváncsian lesegetek. Igazán kíváncsi vagyok, vajon Brian, hogy csókol?

- Sajnálom... - szedte le kezemet a válláról. - Briannel járok, ne haragudj, szeretem őt. - A jó büdös fenét, azt szereted. Biztos voltam benne, hogy nem szereti, csak fél, hogy valamelyik ismerősünk meglát minket. Igaz is, az nem lenne jó. Megvan - jutott eszembe egy eszméletlen ötlet. Hazaviszem.

- Gyere - fogtam kézen, egészen hazáig, ami pontosan három háztömbnyire volt a szórakozó helytől, nem váltottunk egy szót sem, annyira édes volt, és egyben romantikus, egész úton nem engedte el a kezem. Na, ezt jobb, ha most abba hagyom - gondoltam magamban. Ha ezt így folytatom, a végén én sérülök meg, pedig nekik kell a végén szenvedni.

- Itt laksz? - ült le a kanapémra. Nem, bazdmeg, csak teljesen véletlenül beléptünk egy vadidegen házában. - Jól van - nevette el magát. - Ijesztően nézel, nem is akarom tudni, mit gondolhatsz. - Hmm, igaz is, egyedül vagyunk, akár meg is ölhetném. Úgyse tudná meg senki, végül is, csak a hulláját kéne elvinnem valahová.

- Aha, itt lakom - sétáltam oda hozzá, majd hátradöntöttem a kanapéra, s az ölébe ültem. Kicsit gyors, amit csinálok, sőt nyomulok is, mint az állat, de ha rá várok, hogy cselekedjen, akkor még száz év múlva sem teljesül a bosszúm. Mosolyogva rám nézett, kezeivel jobban magához húzott, majd megcsókolt. Önszántából csókolt meg, én csak itt ültem az ölébe, szóval nem én vagyok a hibás. Vadul csókolt, túlságosan is. Még, hogy szereti Briant - nevettem bele a csókba a gondolattól. Akkor nem csinálná ezt velem. A fene - löktem el magamtól hirtelen.

- Szúr a szád, te rohadék. - Ezt nem bírom már, kenje be valamivel.

- Bocsi - pirult el zavarában. - Valahogy mindig kiszárad, hehe. - Ahj, lehet, kicsit bunkó voltam. Kanos vagyok, nagyon, ezért valahogy ki kell bírnom, amúgy is, annyira biztos nem rossz, csak én túlzok, ahogy mindig.

- Semmi gond - dőltem rá a mellkasára -, valahogy kibírom, folytassuk - csókoltam meg újra. Bár a szájíze ízetlen, annak ellenére nagyon is jól csókol.