Negyedik ecsetvonás - Gyere, haver, verjük szét a nyomi homofóbokat!

Sziasztok! Kedd, szóval új fejezet. :D Aki olvasta az első szériát, az talán emlékszik arra, hogy Eliot egyszer említette, hogy megverte pár homofób gyerek a buszmegállóban. Nos, ebben a fejezetben kifejtsük, hogyan is :D 

Brian szemszöge

Végre hétfő! Úgy örülök,hogy újra láthatom Jacket. Sajnos a hétvégén nem tudtam vele találkozni, mivel a nagymamájánál volt, aki lebetegedett. Azért remélem, ő nem kapott el semmilyen vírust. Az én hétvégém unalmasan telt. A fura családommal töltöttem, s közben azon agyaltam, mit is készítsünk modulzáróra. Legutóbb Kyle teljesen berágott rám. Mostanában annyi mindenen felkapja a vizet, ez mind a sok szappanoperának a nézése miatt van. Mindegy is, hogy örüljön az a pici kis szíve kitaláltam valamit. Arra gondoltam, hogy kibérelünk egy termet, amit kifestünk és berendezünk úgy, mintha egy dzsungel lenne. Ha ez nem lenne elég, felkérünk pár kilencedikes lányt, akiken testfestést fogunk véghez vinni. Gyorsan lepakoltam a cuccom, majd futottam is Kyle-hez.

- Figyelj! Van egy tervem - huppantam le mellé az ebédlőben. Tudtam,hogy tömi az agyát, állandóan azt teszi. Intett, hogy meséljek csak. Mindent részletesen elmeséltem, hogy el tudja képzelni.

- Ez jó ötlet - mondta miközben az utolsó falatot is lenyelte -, de csak te és én csináljuk ezt, senkit nem vehetsz be. Megértetted?

- Meg - ittam bele a bögréjébe. Ebéden kívül nem nagyon szoktam itt enni, de ez a tea, ami a bögrében volt, finomnak minősült. Hmm, talán nekem is le kéne járnom reggelizni, mert ahogy körbe néztem, sokan voltak. Szinte az egész kolesz itt evett.

- Bri cica - gúnyolódott az előttem lévő srác, akit a legjobb barátomnak nevezhetek -, mondta már ezt neked valaki? Mert ha nem, én mondom. Persze csak ha szeretnéd - kacsintott nevetve.

- Hogy jön ez ide? - rúgtam jól bokán.

- Elmondom. - Figyelmen kívül hagyva a rugdosásom, előre hajolt és folytatta. - Közvetett csók volt köztünk, szóval a szeretőm vagy és általában cicázom, vagy babázom őket - tolta ki a nyelvét. - Bri cica. - Direkt,lassan,artikulálva mondta. Felnevettem. Annyira hülye! Mindegy is, legalább újra jóban vagyunk és,  ahogy észrevettem, már nem zavarja annyira,hogy egy csapatban játszunk.

– Nyomorék! – löktem el a fejét. Beletúrt a hajába, megigazította, majd egy csábos mosoly kíséretében nézett tovább. Olyan fura ma... Vajon mi történhetett vele a hétvégén, hogy ennyire boldog? Hm,lehet leitta magát a sárgaföldig, azután mindig sokkal kisimultabb, mint mások egy orgazmus után. Tekintete hirtelen mögém vándorolt, kis pír jelent meg az arcán és zavartan kezdett integetni. Hátra néztem és láttam, hogy Eliot tévedt be egy rajzfüzettel a kezében. Haja el volt feküdve, ruhája olyan volt,mintha legfeljebb negyven fokos nyári idő lett volna. Csupán egy trikó, zöld halásznadrág és egy sárga napszemüveg volt rajta. Jaj, ugye nem így jött el tegnap? Ugyan, arról tudnék.

– Öcsi! – kiáltottam oda neki. Megtorpant,felém fordult,halványan elmosolyodott, és hevesen integetni kezdett. – Gyere, egyél velünk! – ajánlottam fel. Megrázta a fejét, elvette az adagját, majd helyet foglalt egy lány mellett. Ohoho, csak nem?! Jézusom, erre nem készültem fel! Nagybácsi leszek!?

– Ki az a lány? – kérdezte Kyle őket figyelve. Az a tekintet... Szerintem, ha tehette volna, leszúrta volna a kis csajt. Mondjuk, nem csúnya. Szőke hullámos haj, tejfehér bőr, kék szem, törékenynek tűnő test. Ha hasonlatot kéne mondanom, olyan, mint a Madame Tussauds-ban a viaszbábuk.

– Biztos a barátnője – húztam az agyát. Egy izom megrándult az arcán, majd egy hatalmas sóhaj kíséretében próbálta rendezni a vonásait.

– Menjünk – állt fel. Megfogta a tálcáját, visszavitte, továbbá meg sem várva engem távozott a helyiségből. Tch, kösz, hogy megvársz, igazán jól esik! – tápászkodtam fel nagy nehezen. Utána vágtattam, érdekelne megint mi baja. Ha a lányon akadt ki, én olyan pofont lekeverek neki, hogy az öregotthonban az ápolóknak is azt fogja mesélni! Amint láttam, visszament a kollégiumi szobájába, kihozta a táskáját, majd ment első órára. Sóhajtottam. Talán meg kéne értenem őt, főleg én, mivel komolyan szerelmes voltam belé. Igaz, ő nem szeretett viszont, de ő is ugyan így érezhet most. Sőt, Eliot egy lánnyal volt, ami engem is zavart volna az ő helyében. Nincs mit tenni, megvigasztalom! – határoztam el, majd én is úgy cselekedtem, ahogyan ő is az előbb.

A teremben még csak ketten voltunk, a többiek még biztosan reggeliztek. Kyle a padra hajtott fejjel ült a helyén. Egyem meg, olyan édes! – sétáltam oda hozzá, valamint lágyan megsimítottam a hátát. Érintésemre felkapta a fejét, elmosolyodott, és intett, hogy foglaljak helyet a mellette lévő padban. Így is tettem, de egy percre sem vettem le róla a tekintetem.

– Mi a baj? – tértem egyből a lényegre. Amikor az öcsémről van szó mindig halál komoly.

– Igazán semmi komoly – mosolygott. – Vagyis, na... – vakarta meg a fejét. – Mondhattad volna, hogy szereti a lányokat is – motyogta vörös fejjel. Felkuncogtam. Bárcsak ilyen telitalálatom lenne a lottón! Hátba veregettem, és bár nem szívesen, de elmondtam neki az igazat. Nem bírom nézni az egész napos szenvedését.

– Nem vonzódik hozzájuk, olyan forró, mint a Nap – néztem mélyen a szemébe. Teljesen lefagyott, szinte köpni-nyelni nem tudott, ezért folytattam: – Úgy rágerjed a faszra, mint kutya a csontra! – mondtam Kyle-nyelven. Felnevetett, tényleg idióta példa volt, de na! Én erősen próbálkoztam, de az angol nem az erősségeim közé tartozik. Ezután megérkeztek a többiek is, továbbá a tanár is. Kémia... Utálom! Olyan felesleges egy tantárgy, hogy pfhu... Miért nem lehet hagyni, hogy nyugodtan dolgozzon a művész? Nem, ilyen proton meg mit tom' én mivel fárasztanak! Oldalra sandítottam és láttam, hogy Klye bealudt.Hé, neki miért szabad azt, ami nekem nem?! Igazságtalan az élet... – írtam a diktálást depisen.

* * *

Utolsó szünetben a bandával a szokásos boxunkba ültünk és mindenféle "lényeges" dologról beszélgettünk.

–... és bumm! Robbant a mikró – mesélte élvezettel Rob a szombati "fizika kísérletét". A többiek felnevettek, illetve elismerően hátba veregették. Gyökér! Alap, hogy fémet nem teszünk bele. Unottan oldalra néztem, ahol ott állt az én szeretett kisöcsém, még mindig napszemüvegben. Minek hordja itt bent? Főleg télen! Még nyáron se szokta, nem, hogy most! Visszafordultam, a mellettem nevetgélő legjobb barátomra néztem, majd megböktem, és a fülébe súgtam, hogy jöjjön oda velem Eliothoz. Bólintott.

– Mindjárt jövünk! – álltunk fel egyszerre.

– Mi az, ki kő' verni? – nevetett fel Jeremy a saját kis viccén.

– Ja, kő' verni – karolta át Kyle a vállamat, megpuszilt, és elindult Eliot felé. Kis másom hamar észrevette közeledésünket,ezért sietősre vette, de én, mint nagy testvér kezénél fogva visszarántottam. Kyle átvette az irányítást, a falhoz lökte és leszedte róla a szemüveget. Te jó Isten! – kaptam a szám elé. Jobb szeme zöld-lila foltos volt, és teljesen fel volt dagadva.

– Mi történt?! – fakadt ki a nagy szájú. Na, igen, ő mindig előbb tud reagálni a dolgokra, mint bárki más. Eliot makogni kezdett, de a végén nem lett belőle semmi,csak elszégyellve magát, lehajtotta a fejét.

– Mondd már! – parancsoltam rá ingerülten. Hihetetlen, hogy ilyen helyzetben is képes játszani a szende gyermeket!

– Megvertek... – kezdte, és mivel nem szólaltunk meg, folytatta. – A buszmegállóban kihangosítva beszélgettem a szeretőmmel. – Félve felnézett rám, és gyorsan hozzátette. – De ne aggódj, nem járunk, csupán alkalmi kapcsolat, még a nevét se tudom, de azt hiszem...- hagyta abba.

– Folytasd már! – kiáltottunk rá egyszerre. Nem érdekel, hogy kikkel, vagy mikkel mit csinál, per pillanat az érdekel,vele mit csináltak, és ahogy elnézem, Kyle-t is!

– Hallottak mindent, és megvertek! – lett könnyes a szeme. Ó, Istenem! Hogyan képes valaki egy ilyen édes fiút bántani? Szívtelen dögök. Ők sem jobbak azért, mert heterok! Sőt, szegényem nem is tehet arról amilyen. Erre meg ilyen homofób köcsög emberek fogják magukat, és átrendezik a világot! Na, csak várjanak, majd én átrendezem az arcukat!

– Gyere – intettem Kyle-nak, aki egyetértően bólintott, majd elköszöntünk Eliottól. Persze előtte lemázolta nekünk, hogy hogyan néznek ki a támadók.

Egész úton néma csendben mentünk, mindketten forrtunk belülről, bár, nem tudom... Kyle végig idegesen nyomkodott valamit a telefonján. A buszmegállóba érve egyből észrevettem azokat az idiótákat. Drága barátommal egyszerre indulunk el feléjük.

- Hé, barmok! - kiáltottam a képükbe, mikor odaértünk. Nem értették,mégis mi történik, miért szólítottam le őket, egyáltalán miért mentünk oda. - Ti vertétek meg az öcsém? - Próbáltam minél gonoszabban rájuk nézni, de nem nagyon hatotta meg őket.

- Had gondolkozzam - nevette el magát a közepén lévő szőke, kefe frizurás egyén, aki csak úgy árasztotta magából a pacsuli szagot. Fúj, undorító!

- Gyorsabban, hapsikám! - sürgette meg a mellettem lévő barátom, aki minden fajta zavartatás nélkül tovább nyomkodta a telefonját. Hogy képes ilyenkor is ilyen bunkón viselkedni? - Az idő pénz - mondta, fel sem nézve a mobilból. Vajon mit csinálhat rajta?!

- Hát - vágta zsebre kezeit a szöszi -, ha az öcséd egyhetven, vézna és egy rohadt buzi, akkor igen - bólogatott nagy büszkeséggel -, megérdemelte, de amúgy miért is érdekel ez téged?

- Lehet ő is ratyi - nevetett fel a mellette álló rondaság -, és az öccsével együtt szokott dugni.

- Ó - szólalt meg ismét az a gyűlöletes vécékefe fejű srác -, csak nem? Vérfertőzés vegyítve egy kis homokozással?

Itt volt az a pillanat, amikor teljesen lefagytam. Nem tudtam, hogyan is kéne reagálnom erre az egészre, még hogy én és Eliot. Ez olyan groteszk! Oldalra sandítottam, kíváncsi voltam Kyle reakciójára. Lezárta a készüléket, majd miután belecsúsztatta a zsebébe, felnézett ezekre az alakokra és lendült is a keze. A férfinak, aki az előbb beszól egy jó nagyot behúzott.

- Te kis mocsok. - Kezdetét vette a Kyle-féle probléma megoldás, amiben két fontos dolog szerepelt: bunyó és káromkodás. - Ó, hogy cápák úsztak volna a magzatvizedbe - ütötte meg újra, mostanra már mindketten a földön hemperget. Ütötték, vágták, rugdosták egymást, majd egy kis idő múltával a srác másik két haverja is neki támadtak az éppen miattam, vagyis inkább Eliot miatt verekedő barátomnak.

Mekkora hülye vagyok, hiszen nem nézhetem tétlenül, ahogy megverik. Ébresztő! - gondoltam magamban. Valamit tennem kell! Gyorsan szétnéztem az utcán, majd nem messze megláttam egy faágat, amiért gyorsan odafutottam - észre sem vették, hogy eltűntem - majd  miután visszaértem, meglendítettem a botot és a hozzám legközelebb álló fickónak csaptam. Nem hatotta meg, fel sem fogta az ütést, nem mellesleg ezzel csak még jobban felhergeltem. Jaj, most mi lesz? - kérdeztem félve magamtól. Sokszor játszom a keményt, de mikor cselekedni kellene állandóan megfutamodok. Meg amúgy is gyenge vagyok. Na jó, nem mintha Kyle egy bitang erős ember lenne, de az száz, hogy erősebb.

Hirtelen a banda jelent meg a semmiből, mindannyian nekiálltak bunyózni, nem kérdeztek semmit, csak ütöttek. A verekedés közepette megpillantottam Jacket. Ma valahogy olyan volt, mintha kerülne. Meg kell tőle kérdeznem - gondoltam, mikor a távolból - az utca közepéről - hallatszott a sziréna.

- Tűnés! - kiáltotta el magát a mi kis mocskos szájú főnökünk, majd megragadta a kezem és elkezdtünk szaladni. Addig menekültünk együtt a srácokkal, míg kellő távolságra nem kerültünk a verekedés helyszínétől. Fáradtan ballagtunk vissza a koleszba, ahol beültünk a szokásos boxunkba. Olyan boldog vagyok, nagyra értékelem, hogy az összes srác a bandából értem bunyózott. Ezt meg is mondtam nekik, de mégis a legjobban az esett jól, hogy Jack is ott volt és még Kyle is. Aki talán Eliot miatt, de talán miattam akadt ki oly' annyira - pillantottam rá, aki éppen azt magyarázta a fiúknak, hogyan is tudott kör SMS-t írni mindenkinek.

Kérdéseink:

1. Mit gondolsz a homofóbokról?

2. Szerintetek Brian jó bátyus? 

3. Kyle vajon Brian vagy Eliot miatt ment verekedni?
4. Milyen volt a fejezet? :3