Első ecsetvonás - Szőke démon

Sziasztok! ^^  Íme az első fejezet, reméljük, tetszeni fog nektek! :3 Köszönjük a sok feliratkozót, pipákat, véleményeket! Most se hagyjatok cserben minket! Jó olvasást! :3

Brian szemszöge

Szellő, mely az őszirózsákat fújdogálja, annyira kurva hideg! Vége van már az összes órámnak, így Jack megkért, hogy kísérjem el valami pulóvert venni. Kyle-nek volt még egy plusz órája, min Eliot is ott van... Azóta a buli óta lassan eltelt egy év, de nem történt semmi. Kyle tuti be volt rúgva, szerencsémre. Nem emlékszik rá, legalábbis nem teszi szóvá, ezért nem is izgulok. Bár... A tizedik évem délutánjait a büntetőben töltöttem, mivel az én drága legjobb barátom úgy vélte, annak a szerencsétlen pohárnak sokkal jobb lesz, ha kibassza az ablakon, ezért most nem is sajnálom, hogy ott rohad ilyen buzi hidegbe agyagozni. Á, basszus, szívesebben agyagoznék, minthogy ilyen hidegbe sétáljak! - dideregtem Jack mellett. Rám pillantott kék íriszeivel, és aranyosan elmosolyodott.

- Csak nem fázol? - lépett hozzám közelebb. Megfogta a csupasz kézfejem, sajátjai közé fogta, majd lehet rá egy forró puszit, mitől teljesen felment a lázam. Persze, nem is említettem, a buli után Jack megkérte, hogy járjak vele, de csak titokban, mert egyikünknek sem tenne jót, ha kitudódna, ami valljuk be, igaz. És én miért ne mondtam volna igent egy ilyen félistennek? Természetesen elfogadtam, azt gondolva, így biztosan kiszeretek abból a megkeseredettből. 

- Köszi, így sokkal jobb - mosolyogtam rá. Rám kacsintott, a kezem beletette kék kabátjának meleg zsebébe, s ott markolta úgy, mintha muszáj lett volna. Na, tessék, vétek volna ilyen srácot kihagyni! Meg persze a haja... - kezdett csorogni a nyálam a gondolattól is, de gyorsan letöröltem. Ez undorító! Elindultunk tovább a kirakatok közt. Mindenhol valami „ijesztő" kis figura volt kitéve, mivel már készülnek a helloweenra, pedig csak október van. A gondolatmenetemből a farzsebemben lévő rezgés zökkentett ki. Belenyúltam, kivettem a telefonom, és leolvastam a kijelzőről a nevet. Kyle volt, gondolom végzet, és nem talál. Sóhajtva felvettem, míg a számmal formáltam Jacknek, hogy „Kyle az!"

- Szia, mondd! - szóltam bele. Nem válaszolt vissza senki, azt hallottam, hogy két fiú beszélget. Egyik Kyle, másik az öcsém...

- Szerintem pedig nagyon ügyesen le tudnál festeni! - mondta Kyle lágy, mosolygós hangon.

- Úgy gondolod? - kérdezte bizakodva Eliot. Kyle nem válaszolt, gondolom, bólintott, mert Eliot folytatta. - Akkor rendben, holnap suli után a szobámban! - lett boldog a hangja, majd egy ajtócsukódás, s szerintem távozott. 

- Jézusom, ilyen pasiba ki ne volna szerelmes? - tette fel magának a költői kérdést az én legjobb barátom, mire én kinyomtam. Nincs kedvem ezt hallgatni! Tch, milyen idegesítő! Az öcsémmel kavar a hátam mögött a buzija! 

- Mit akart? - kérdezte Jack, miközben egy pulcsit vizslatott a kirakatban. Ha engem kérdez, ne vegye meg! Kötött, vajszínű, és a közepén egy nagy helloween tök volt látható. Ilyen gyerekes egy ruhadarabot.

- Semmit, szerintem a zsebe hívott fel - sóhajtottam, majd elhúztam onnan, nehogy megvegye azt a pulcsit. 

- Értem... És valami izgi titok nem derült ki?! - csillant fel a szeme. - Általában ilyenkor mindig kiszoktak. - Hát, igen, megtudtam, hogy Kyle köcsögebb, mint hittem, de szerintem ez nem tartozik Jackre. Ő törődjön csak velem, azt úgyis szeretem.

  -  Nem, csak annyi, hogy a szókincse még mindig nagyon tágas, mikor nem sikerül neki egy festmény - blöfföltem nevetve, mire Jack is felnevetet egy aprót. 

- Induljunk vissza - adott egy lepke puszit. - Még a végén megfázol. 

Aggódik értem, ez szörnyű. Úgy érzem, szeret, ennek ellenére nem tudom viszonozni az érzelmeit, pedig egy éve járunk. Őt kéne szeretnem, nem pedig azt a gyökér, liliomtipró Kyle-t. Jack állandóan velem törődik, aggódik értem és szeret, de akkor miért nem tudom szívből szeretni? Fáj, hogy ezt teszem vele, rosszabb vagyok, mint az a gyökér. Tudom, hogy belém van zúgva, mégse tudom viszonozni. Mindegy is, nem gyötröm magam ezen. Inkább azzal kéne foglalkoznom, hogy Kyle és Eliot között mi lehet. Kavarnak, járnak, vagy csak dugó-pajtások? Nem mindegy, hogy mik? A lényeg, hogy van valami köztük, és eltitkolták előlem! Hogy merték? Nem egyszer mondtam már Kylenek, hogy hagyja békén az öcsémet, miért nem fogja fel?

-  Jól vagy? - hajolt hozzám Jack. - Már kétszer szóltam, hogy megjöttünk.

- Nincs semmi - mosolyodtam el. Nem szeretném a gondjaimmal fárasztani.

- Akkor majd elmondod, ha akarod. - Meg akart csókolni, de megállítottam. 

- Még a végén valaki meglát - néztem körbe.

- Két másodperc lesz csak - csókolt meg. Hm, olyan finom illata van, mindig megbabonáz!

- Rohadjatok meg! - kiáltott valaki. Gyorsan elválltunk egymástól, majd körbe néztünk. Senki sehol, csak az üres őszi táj. Színes, száraz levelek hevertek mindenütt a földön, a nap gyenge sugarakat árasztott, s a hideg szél fújt. Talán nem is nekünk kiáltottak az előbb. – Mi van, nem látsz? - hallottam meg még egy kiáltást, mire észbe kaptam, felismertem. A testem megdermedt, a hideg futkosott a hátamon. Lassan a hang irányába fordítottam a fejem. A főbejárat előtt cigizett a sövény mögött Kyle. Figyelnem kellett volna, hiszen tudtam, hogy elbújva szokott dohányozni. Istenem, most mi lesz?

-  K... Kyle - remegett meg a hangom.

-  Igen, én - nyomta el az égő szálat. - Mi folyik itt? Mi van köztettek, és mióta? - nézett szörnyülködve mindkettőnkre, majdhogy illusztrálja, mennyire nem tetszik neki a felállás,  köpött egyet. Ami meg is lepett. Lehet, hogy Kyle mocskos szájú, de nem illetlen. Dohányozni is azért jár olyan helyekre, ahol nem látják, mert szégyelli. Eddig még nem köpött, azt mondta, gusztustalan dolog. 

- Te köptél... - Döbbentségemben, csak ennyit tudtam kiejteni a számon.

- Tudom - nézett a köves járdára maga mellé, ahol a köpés hevert. Arcán szégyen jelent meg. - Szégyellem is, gusztustalan egy dolog, de ez most nem fontos. Még utoljára megkérdem, mi van köztetek?! 

-  Izé... - kezdtem bele, de Jack közbe vágott.

- Szerinted? Minek látszik? - A hangjában valamiféle felháborodást lehetett hallani. - Járunk! Hogy mióta? - gondolkodott el. - Körülbelül egy éve - nézett rám. Olyan zavarban voltam, kiderült a második legféltettebb titkom.

- Értem - dugta zsebre a kezét Kyle, majd rám nézett. - Mióta is tudod magadról, hogy meleg vagy? Mi van? Hogy lehet ezt csak így megkérdezni, szemtől szembe? Tudtam, hogy nem fél kimondani, amit gondol, de azért kicsit gondolkodhatna, mielőtt megszólal.

- Ö... - Nem bírtam megszólalni, bennem rekedt a szó.

-  Nem tudod, mi? - nevetett fel kínjában. – Gondolom, már régóta szereted a férfiakat. De tudod, ha elmondtad volna, engem is használhattál volna a kielégülésedhez - ment el mellettem, úgy mintha nem is ismerne. Kimérten és ridegen. Itt hagyott, szinte a sárba taposva. Hihetetlen - nevettem el magam keserűen. Biztos, hogy utál!

- Nyugi - karolt át Jack gyengéden. - Majd elfogadja.

- Remélem - temettem az arcom a mellkasába. 

Kyle szemszöge:

Szóval egy éve járnak. Hmm... Vajon miért titkolózott előlem? Egész idáig idiótának néztek és röhögtek a markukban, hogy nem vettem észre. Biztos vagyok benne! Ezt soha nem bocsátom meg Briannek! Titkolózott... Chh, én mikor titkolóztam előle? Semmikor, minden fontos dolgot elmondtam neki, egy kivételével, mert én a barátomnak tartottam. Még azt a kibaszott cigit sem tudtam elszívni. Tényleg, majdnem el is felejtettem - siettem be gyorsan a fürdőbe, gyorsan fogat mostam, majd indultam is Eliothoz. El is feledkeztem róla, a pici szerelmem biztos vár már. Mostanában száll egy pletyka Eliotról. Állítólag, akit csak meghív a szobájába, hogy lefesthesse, lefekszik vele. Bár, lehet, hogy igaz, tavaly velem is ezt tette.

Gyorsan elmentem a szobája elé, s kopogtattam hármat, mire kinyitotta az ajtót. Végignéztem rajta, a fekete haja szokásosan összevissza állt, arckifejezése sem változik meg soha, állandóan unott és mogorva arcot vág. Egy szürke, agyonhasznált pólót viselt, fekete nadrággal. Visszasétált a vászna elé, előkészítette az egyeteit, festékeit, majd rámnézett.

- Állj oda! - mutatott a képekkel teli falra.

- Nem ülhetnék le? - kérdeztem mosolyogva, miközben közelebb léptem hozzá. Körbe nézett, keresett valamit, majd felállt, s engedett magának a csapból egy pohár vizet. Leült, a poharat meg letette maga mellé.

- Ülj akkor a padlóra - mondta nyugodt hangon, miközben az ecsetek állagát ellenőrizte. 

- A padlóra? - akadtam egy kicsit ki. Nem akarhatja, hogy a hideg, koszos padlóra üljek le. – Hideg és koszos - nyavalyogtam. Ránéztem a padlóra, ami parkettából állt. Már a hideg is kirázott, hogy a formás kis popsim érintkezzen azzal a hideg faanyaggal. 

- Hmm - rakta bele a vizespohárba az ecsetét Eliot. Mióta van itt a vizes pohara? Eddig észre sem vettem, az egy pohár takarta, amit nemrég vitt oda. - Igazad lehet - ment oda a szennyes kosárhoz, majd kivett egy koszos pólót, aztán leterítette a padlóra. - Így még esztétikusabb - ült vissza a székébe.

Hát... Ez sem jobb, de legalább vigasztaljon a tudat, hogy ez a rongy valaha Eliot bőréhez ért. Ráültem, a kezemmel kezdtem el tapogatni a kék ruhadarabot. Festeni kezdett, ilyenkor az arca olyan édes és komoly. Semmi csintalan vagy véletlenszerű mosoly. Eliotnak ilyenkor nincs helye a viccnek. Nem, mintha máskor lenne... Még sohasem láttam mosolyogni, vagy nevetni. Istenem, alig bírom ki, hogy ne mozduljak meg. Olyan nosztalgikusérzésem van, visszaemlékszem arra az időre, amikor először festett le. Kicsit esetlen és bénácska volt, a nagy részét Brian javította ki neki. Az az idióta, miért titkolta el, hogy járnak? Nem úgy volt, hogy engem szeret? Mikor megláttam, hogy Jack megcsókolta Briant azonnal elkiáltottam magam, nem bírtam vissza tartani. Idegesített, hogy az a köcsög szőke az én drága legjobb barátomhoz ért. Brian is nagyon jól tudja, hogy mennyire utálom azt az idióta gyökeret, erre leáll vele. Száz százalékig biztos vagyok benne, hogy nem szereti, és ezt be is bizonyítom. Tudom, már mit fogok tenni. Egyszerre fogok bosszút állni Brianen és Jacken. Barátomon azért mert eltitkolta előlem, hogy Jackkel jár. Jacken meg, azért mert Brianhez mert nyúlni, meg amúgy is rohadtul gyűlölöm a szőke fejét, egy kétszínű, álnok dög. Megkeserülik még, amit velem tettek.


                             
 Kérdéseink: 
1.) Mit gondoltok az új szerelmes "párról"? :D 
2.)Hogy tetszett a fejezet?
3.)Mit gondoltok, mi lesz Kyle bosszúja?